Gorcsev Iván milliomosként – mert ennyit nyert a ruletten – magántitkárává fogadja Vanek urat. A furcsa öltözetű s kimért modorú gentleman egyik munkaköri kötelessége az, hogy helyettesítse Gorcsevet az idegenlégióban. Vanek úr itteni működése többször az agyvérzés közelébe juttatja elöljáróit, akiket kalap-, pontosabban kepiemeléssel köszönt, egyik bajtársának pedig elárulja, hogy ő szimbólista, s tudni illik, hogy a szimbóla egy igen finom hangszer, amit három részből kell összecsavarni… Ezenközben az igazi Gorcsev elnyeri szerelme kezét, s mellékesen visszaszerzi jövendőbeli apósa aranyból készült autóját.
„Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem? Akkor bizonyára sohasem jártak még olyan afrikai városban, amelyben helyőrség fekszik. Vagy ha jártak is, elkerülték azokat a kedélyes helyeket, ahová szórakozni és verekedni vágyó szerény málhahordók, munka nélküli erőművészek és kedélyes közlegények járnak, hogy üres óráikat agyonverjék. Csak egyszerű és faragatlan vendégek találhatók az ilyen helyiségekben, de ha kíváncsiak vagyunk a Láthatatlan Légió legendájára, itt megtudhatunk egyet s mást…”
„Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem? Akkor bizonyára sohasem jártak még olyan afrikai városban, amelyben helyőrség fekszik. Vagy ha jártak is, elkerülték azokat a kedélyes helyeket, ahová szórakozni és verekedni vágyó szerény málhahordók, munka nélküli erőművészek és kedélyes közlegények járnak, hogy üres óráikat agyonverjék. Csak egyszerű és faragatlan vendégek találhatók az ilyen helyiségekben, de ha kíváncsiak vagyunk a Láthatatlan Légió legendájára, itt megtudhatunk egyet s mást…”